Agustín Mangoré Barrios (1885 - 1944)
Madrigale Gavotte
Agustín Pío Barrios, ismertebb nevén Agustín Barrios Mangoré (de Nitsuga Mangoré néven is olvashatunk róla, a Nitsuga az Agustin név leírva fordítva) guaraní származású paraguayi klasszikus gitárművész és komponista. A XX. század első felének legnagyobb jelentősségű klasszikus gitáros zeneszerzői közé tartozik.
Agustín Barrios Mangoré de las Misionesban, Paraguay déli részén, a Misiones nevű közigazgatási területének székhelyén született 1885. május 5-én. Barrios édesanyja Martina Ferreira, leányiskolai tanítónő, édesapja Doroteo Barrios argentin állampolgár, hazájának Misiones-beli konzulja volt. Népes családjának különleges zeneszeretetére igen jellemző, hogy mind a hét testvére játszott valamilyen hangszeren, időnként családi zenekarként léptek fel együtt. 13 éves korában felfigyelt rendkívüli tehetségére Gustavo Sosa Escalada gitárművész, akinél 1898-tól klasszikus gitározást tanult. Escalada felügyelete alatt kezdte el tanulmányozni a kortársak és a múlt leghíresebb gitárművészeinek, gitáros zeneszerzőinek műveit, köztük Francisco Tárrega, Fernando Sor, Dionisio Aguado, Julián Arcas műveit. Mestere tanácsára zenei tanulmányait később Asunciónban, az ottani Colegio Nacional-ban folytatta, gitártanára Nicolino Pellegrini volt. Szerteágazó tehetsége zenén kívül megmutatkozott a matematika, a költészet, a filozófia és az újságírás terén is. Kitűnő nyelvérzéke volt: a spanyolon és a guaranín kívül jól beszélt és olvasott angolul, németül, franciául.
Iskoláinak befejezése után rögtön pódiumra állt és komponálni kezdett. 1908-ra már országszerte ismert klasszikus gitárművész volt Paraguayban. 1910-től kezdett a környező dél-amerikai országokban is fellépni, így a következő 12 évben Brazíliában, Uruguayban, Argentínában és Chilében koncertezett. Ebben a periódusban írta többek között a Madrigal, La Catedral, Estudios y Preludios, Allegro Sinfónico és Las Abejas című műveit, amelyeknek köszönhetően előadóként is nemzetközileg a legjobbak közé emelkedett. 1922-től 1925-ig Paraguayban élt, majd végleg elhagyta - az akkoriban polgárháborúba taszított - szülőhazáját. A következő években Brazíliában koncertezett, itt ismerkedett meg későbbi feleségével Gloriával, aki élete végéig kitartott mellette. Majd Közép-Amerika országaiban, Mexikóban éltek. 1934-ben európai koncertkörutat tett: Párizs, Brüsszel, Berlin és Madrid voltak ennek a sorozatnak a legfőbb helyszínei.
1936-ban tért vissza Európából, ismét Közép-Amerikában - a karibi országokban - legfőképpen Mexikóban adott koncerteket. Fiatalkori álma, hogy eljusson az USA-ba sohasem valósult meg, mert felesége Gloria nem kapta meg a szükséges vízumot. Majd Mexikóban kezdett el egészségi állapota romlani és El Salvadorban telepedett le, ahova az ország elnökének meghívására érkezett. 1944. augusztus 7-én, az 59. születésnapja után pár hónppal távozott az élők sorából (szívinfarktus végzett vele). Hamvai a San Salvadori Cementerio de Los Ilustres temetőben tértek végső nyugalomra.
Barrios érzékeny, lobbanékony és természetű ember volt. Hosszabb depressziós időszakai voltak, amikor nem gyakorolt, nem szerzett zenét. Ezeket a szakaszokat euforikus szakaszok követték, melyek során elvetemült módon gitározott, komponált és ontotta magából nagyszerűbbnél nagyszerűbb műveit.
A fiatal Barrios elsősorban saját hazájának népzenéjével került kapcsolatba érintkezésbe, munkásságára a kezdetektől nagy hatással volt a a milonga, cueca, a tangó, az argentin szamba, a paraguayi polka és sok más egyéb dél-amerikai népzenei és népszerű stílusok. Gitártanulmányai során nemcsak a klasszikus gitárirodalom nagyjaival, hanem az egyetemes európai klasszikus zenetörténet főbb komponistáival is behatóbban foglalkozott. A zenetudományokban megszerzett jártassága segített hozzá, hogy a barokk, a klasszika és a romantika zenetechnikai eszközeit, kompozíciós lehetőségeit saját darabjaiba beépítse és hazája népzenéjével kerek egészet alkotva új hangzásokat hozzon létre. Művei felbecsülhetetlen jelentősségűek a klasszikus gitármuzsika népszerűsítésében.
Barrios a XX. században élte le élete jelentős részét, művészete elsősorban a XIX. századi romantikához köthető. Darabjai számos forrásból táplálkoznak, tulajdonképpen eklektikusnak nevezhetőek és mindig tele vannak érzékenységgel, hangulatukat áthatja a szerző vallásossága. Több, mint 300 klasszikus gitárdarabot írt, ő volt az első klasszikus gitárművész, akinek játékát, műveit lemezre rögzítették. Sajnálatos módon sok darabja eltűnt, de szerencsére többet a hangrögzítésnek köszönhetően később rekonstruálni lehetett. 1944-ben bekövetkezett halála után művei közel két évtizedig feledésbe merültek, csak az 1960-as évektől kezdték újra felfedezni, játszani őket.
Legismertebb művei:
- Aconquija
- Allegro Sinfónico
- Cueca
- Danza Paraguaya
- Estudio de Concierto
- Jha, Che Valle
- Julia Florida
- La Catedral
- London Karape
- Madrigal-Gavota
- Mazurka Apasionata
- Preludio
- Sueño de la muñequita
- Un sueño en la Floresta
- Vals no. 3
- Vidalita