Bartók Béla – (1881 – 1945)

Zeneszerző, zongoraművész

Bartók Béla arckép

Romanian Dances

Magyar zeneszerző, népzenekutató és zongoraművész. Nagyszentmiklóson született (jelenleg Sinnicolau Mare, Románia) 1881-ben, március 25-én. Apja, Bartók Béla iskolaigazgató, anyja Voit Paula tanítónő, Mindketten zeneszerető, amatőr muzsikusok voltak. Bartók különleges zenei tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott: négy évesen korában már közel negyven dal dallamait tudta lejátszani zongorán. Öt évesen édesanyja zongorázni tanította, két év múlva kiderült, hogy abszolút hallása is van. Kilenc-tízévesen már komponált; először Nagyszőllősön lépett pódiumra 1892-ben, ahol saját darabját (A Duna folyása) játszotta.

Rutén Kolomejka

Apja meghalt, majd anyja 1894-ben a két gyermekkel, Bélával - és a nála négy évvel fiatalabb - Elzával Pozsonyba költözött, ahol Erkel Lászlónál és Anton Hyrtlnél tanult tovább. Ebben az időszakban sok kamaraművet írt, melyeken legfőképpen Schumann és Brahms munkáinak hatása fedezhető fel.

1899-ben felvették egyszerre a bécsi és a budapesti Zeneakadémiára is. Bartók azért választotta a budapesti intézményt, hogy ugyanazoktól a tanároktól tanuljon, mint azelőtt nem sokkal - Dohnányi Ernő: Thomán Istvántól zongorázni és Hans Koesslertől zeneszerzést. Zongoristaként hamar elhíresült virtuóz adottságai miatt Bécsben és Budapesten is, aztán Berlinben is. Zeneszerzői fejlődését tekintve döntő jelentősségű volt találkozása Richard Strauss kompozícióval (legfőképpen az Imígyen szóla Zarathustra cíművel, melyet először 1902-ben hallott egy budapesti koncerten). Tanulmányait 1903-ben fejezte be a budapesti Zeneakadémián.

Máramarosi tánc

1905-ben a párizsi Rubinstein zenei versenyen előadóként (zongoraművészként ) és zeneszerzőként is indult, de egyik kategóriában sem ért el sikert. Ebben az évben ismerkedett meg a kor másik nagy magyar zeneszerzőjével Kodály Zoltánnal. Részben Kodály hatására kezdett el egyre inkább érdeklődni a népzene iránt: 1906-ban már szisztematikusan gyűjtött magyar, majd szlovák parasztzenét. Aztán 1907-ben Erdélyben találkozott a magyar népzene ősibb elemeivel, 1909-től pedig a román, 1913-tól az arab népzene rétegeire is kiterjedtek szenvedélyes gyűjtései.

1907 januárjában nevezték ki a Zeneakadémia zongoratanárává, ahol 1934-ig tanított. Kétszer házasodott meg: első feleségével Ziegler Mártával 1907-ben, második feleségével, Pásztory Dittával pedig 1923-ban kötött házasságot. 1910-ben Kodály Zoltánnal közösen szerzői esten mutatkoztak be, majd egy év múlva számos lelkes, magyar zenésszel megalakították az Új Magyar Zenei Egyesületet (UMZE). A kezdeményezés azonban megbukott.

Sánta tánc

A Kodállyal együtt kiadott Magyar népdalok (1906) című kiadvány és A kékszakállú herceg vára (1911) című operájának bemutatójának sikertelensége arra késztette, hogy 1912-ben teljesen visszavonuljon a nyilvánosságtól. A krízisperiódus négy évig, 1916-ig tartott. 1917-ben viszont igen nagy sikerrel mutatták be A fából faragott királyfit, egy évvel később pedig A kékszakállú herceg várát. (Harmadik színpadi művének, A csodálatos mandarinnak budapesti bemutatóját Bartók sajnos már nem érhette meg, mivel akkor már halott volt.)

1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején Bartók, Dohnányi és Kodály a Zenei Direktórium tagjai voltak. 1920-tól Bartókot rendszeresen és nagy indulatokkal vádolta jobboldali sajtó leginkább hazafiatlansággal - szlovák és román gyűjtései miatt. Emellett nyugaton egyre ismertebbé vált, különösen az 1922-es és 1923-as angliai, párizsi, illetve hollandiai hangversenykörútjainak hatására. Az USA-ban először 1927-ben koncertezett, a következő esztendőben a Szovjetunióban, majd 1929-ben Svájcban adott hangversenyeket.

Magyar nóta

1931-ben a megtisztelő francia Becsületrenddel tüntették ki. Nemzetközi sikerei ellenére hazánkban 1930-tól kezdve mintegy hat éven át egyáltalán nem játszotta saját darabjait; magyarországi és romániai körökből továbbra is rendszeresen érték soviniszta támadások. 1934-ben felmondott a Zeneakadémián és innentől kezdve, mint a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutatójaként működött. Az Akadémián 1936-ban tartotta meg székfoglaló beszédét és előadását és ugyanebben az esztendőben - utolsó gyűjtéseként - török népzenét gyűjtött.

1939-től kezdve egyre erősebben foglalkoztatta az emigráció gondolata. Műveit már korábban külföldre menekítette, majd 1940 októberében feleségével együtt New Yorkba utazott. A nehéz anyagi körülményekkel küzdő Bartók a Columbia Egyetemen kapott állást, ahol népzene-lejegyzéssel foglalkozott. Egészsége egyre gyengült. Utolsó nyilvános koncertjére 1943 januárjában került sor; nem sokkal később szervezetében leukémiát diagnosztizáltak. Néhány megbízásnak – Concerto, Hegedű szólószonáta – még eleget tehetett, a III. zongoraversenyt és a Brácsaversenyt azonban már nem tudta befejezni. 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban.

Tréfás nóta

Menyasszonybúcsúztató

Szúnyogtánc

Újévköszöntő

Legismertebb művei

"Kossuth" szimfóniai költemény (1903),
I. vonósnégyes (1907),
Tizennégy zongoradarab (Tizennégy bagatell, 1908),
Gyermekeknek (1908-9),
A kékszakállú herceg vára (1911),
Allegro barbaro (1911),
A fából faragott királyfi (1914-16),
Román népi táncok (1915),
Szvit (1916),
II. vonósnégyes (1915-17),
Négy szlovák népdal (1917),
Improvizációk magyar parasztdalokra (1920),
I. hegedű-zongoraszonáta (1921),
II. hegedű-zongoraszonáta (1922),
Táncszvit (1923),
A csodálatos mandarin (1918-19, 1923)
I. zongoraverseny (1926),
Szonáta (1926),
III. vonósnégyes (1927),
I. rapszódia (1928),
IV. vonósnégyes (1928),
II. rapszódia (1929),
Cantata profana (1930),
II. zongoraverseny (1930-31),
44 duó (1931),
V. vonósnégyes (1934),
27 egyneműkar (1935)
Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (1936),
Hegedűverseny (1937-38),
Kontrasztok (1938),
Mikrokozmosz (1926, 1932-39)
VI. vonósnégyes (1939)
Divertimento (1939),
Concerto zenekarra (1943),
III. zongoraverseny (1945, kiegészítette: Serly Tibor)